2017. július 27., csütörtök

Szívszorító karácsonyi történet egy cicáról


Debrecen – Nagyon szép, pár hónapos kiscica volt, amikor megérkezett: bundája fekete, itt-ott egy hófehér folttal díszítve, a szemei kékes-feketék.


MACSKASORS. Testőr egy nagyon szép, pár hónapos, fiú kiscica volt, mikor a szomszéd kertjén át a kerítésünkhöz jött, és ennivalóért könyörgött. Megsajnáltam, adtam neki enni. Ezután minden nap, kora este megérkezett, várta a vacsorát. Pár nap múlva kiderült, van egy foltos kishúga is, aki úgy tudott nyávogni, mintha erősítő lett volna a torkában. Mikor rázendített, még az ötödik szomszéd is meghallotta, hogy éhes.

Jött a tavasz. Kis foltos húg négy kiscicával érkezett. A megdöbbentő, s nagyon érdekes az volt, hogy Testőr és Kis foltos közösen nevelték a kiscicákat. Ha Kis foltosnak dolga akadt, nyugodtan elkóricált, Testőr pedig úgy vigyázott a kicsikre, mintha ő szülte volna őket, a kiscicák anyjuk távollétében hozzá bújtak. Ezért neveztük el férjemmel Testőrnek.

Testőr még most is szép. A bundája fekete, itt-ott egy hófehér folttal díszítve, a szemei kékes-feketék. Nem bízott az emberben. Több mint tíz évig etettük, és soha, egyszer sem hagyta magát megsimogatni.

Ma már öreg, lassan egy fél éve beteg, nem lehet rajta segíteni, napról napra gyengül. A szép nagy cica olyan már mint egy kis felborzolt varjú, talán egy kiló sincs.

A betegsége alatt teljesen megszelídült, keservesen nyávogva néz rám, hagyja magát simogatni. Látom a tekintetében a félelmet, tőlem várna segítséget. Állapota gyorsan rosszabbodik. Úgy viselkedik, mint még soha. Berohan a nappaliba, elbújik. Korábban soha nem jött be a lakásba. Azt gondoltam fázik, már kicsit hideg van kint. Készítettem egy papírdobozba puha ágyat, belefektettem, megsimogattam. Egyszer csak felpattant, a dolgát akarta intézni, szédelegve ment egy pár lépést, majd visszafeküdt a dobozba.

A szája félig nyitva, lábai hosszan kinyújtva, mozdulatlanul fekszik. Talán ez az utolsó éjszakája.

Ahhoz, hogy el tudjam viselni Testőr szenvedését, írnom kell. Haldoklik, és én közben a szép, nyávogó kiscicára gondolok, aki több mint 10 évvel ezelőtt könyörgően nézett rám, mert éhes volt.

Mire befejeztem az írást, Testőr elment, „már nincs köztünk”, mondaná a ráckevei állatorvos.

UTÓHANG. Testőr Kis foltos húga bízik az emberben, bújós, hízelgő. A férjem kedvenc macskája lett, esténként egymás mellett ültek a kanapén. Kis foltos tudta, hogy ez ritka nagy kegy, és hálából, míg el nem fáradt, csak dagasztott-dagasztott.

Kiss Magdolna

Forras : itt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése